Jogállam felé félúton – Gaudi-Nagy Tamás a Nemzeti Jogvédő Alapítványról és a Magyar Gárdáról
(A Magyar Demokrata c. lap 2008/1. számában megjelent interjú)

Bevezető:

A Magyar Gárdával kapcsolatosan eseti problémák merültek föl, ám ezek nem szolgálhatnak feloszlatási indokul, hiszen a kérdéses jelenségek nem fedik le a Gárda működésének egészét, amely számos esetben a közjót szolgálta, gondoljunk csak a hadisírgondozásra! Ha egyes elszigetelt megnyilvánulások miatt fölmerül a feloszlatás lehetősége, akkor a legtöbb egyesületet meg kéne szüntetni. Banális példa, de a különböző kutyabarát egyletek nyilvánvalóan sértik a macskarajongók érzéseit és érdekeit – mondta a Demokratának dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, európai jogi szakjogász, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi ügyvezetője, a Polgári Magyarországért Díj kitüntetettje.

- Gratulálunk a Polgári Magyarországért Alapítványtól kapott díjhoz!

- Köszönöm. Úgy vélem, személyemen keresztül a Nemzeti Jogvédő Alapítvány munkájának elismerése a díj.

- Az alapítvány, amelynek vállalt küldetése normális körülmények között az állami szervek feladata lenne, a 2006 őszén lezajlott drámai események során méretett meg igazán élesben, és kijelenthető, hogy nem találtatott könnyűnek. Mik az azóta eltelt időszak tapasztalatai?

- Egy tanulási folyamat részesei vagyunk mindannyian, a polgárok, a rendőrség, az igazságszolgáltatási szervek és mi jogvédők is. Egy demokrácia fokmérője az emberi jogok biztosítása, kiteljesítése. Sajnos a 2006-os kirívó rendőri jogsértéseknek voltak előzményei, 2002 óta a Nemzeti Jogvédő Alapítvány is számos esetben képviselt politikai vélemény-nyilvánításért törvénytelenül meghurcolt embereket.

A 2006 őszén történtek a nem jogállami reflexekből táplálkozó rendőri tevékenység drámai és véres kicsúcsosodását jelentették. Az apokaliptikus események ugyanakkor a jogvédők hangját is fölerősítették, és igen komoly eredményeket tudtunk elérni mind a bírósági ítéletek, mind a rendőrség hozzáállása terén. Ezek a sikerek nem annyira az állami szervek igyekvésének köszönhetők, hanem az ügyvéd kollégák tiszteletre méltó és magas színvonalú munkájának. Vagyis a jó irányba történt elmozdulást a civilek csikarták ki az államigazgatásból, nem pedig az állam önnön demokratikus elkötelezettségének gyümölcse ez. De még messze vagyunk attól, hogy azt mondhassuk, nagyjából rendben, a demokratikus jogállamiságnak megfelelően mennek a dolgok.

- Milyen eredményeket tudnak felmutatni?

- Védenceink felének esetében megszűntek az eljárások, vagy fölmentették az általunk képviselt embereket. A gyorsított eljárások során hozott ítéleteket is jelentős mértékben enyhítették a bíróságok. Általánosságban elmondható, hogy a másodfokok képesek voltak korrekciókra, enyhítésekre, akár előzetes letartóztatásokról, akár ítéletekről volt szó. Fontos tanulság tehát, hogy az igazságszolgáltatás mint független hatalmi ág képes ellátni a feladatát, legalábbis a másodfokok szintjén. De nem lehetünk elégedettek, hiszen még mindig sok koncepciósnak nevezhető eljárás folyik ártatlanokkal szemben. Ezekben az ügyekben még komoly harcok várnak ránk. Összesen hetven személyt képviseltünk, illetve képviselünk, s több, mint harminc esetben kártérítési igénnyel is élünk.

- Ezen a téren mit sikerült elérni?

- Ez a neuralgikus pont. A meghurcoltaknak, a megnyomorítottaknak az állam mindmáig nem adott kártérítést. Pedig volna precedens, hiszen a Budapesti Rendőr-főkapitányság perbeli egyezség alapján nyilvánosan megkövette és nem vagyoni kártérítéssel kielégítette az elhíresült gesztenyéskerti tüntetés jogellenes feloszlatása során meghurcolt harminckét felperest.

- Érdemes föleleveníteni, mi is történt 2003 decemberében a Gesztenyéskertben, hiszen valószínűleg nem emlékszik mindenki…

- 2003. december elsején a Lelkiismeret ’88 Csoport demonstrációt szervezett a budapesti Gesztenyéskertbe, tiltakozva az egy évvel korábban a fővárosi Kempinski Hotelben történtek ellen, amikor Medgyessy Péter és Adrian Nastase akkori magyar, illetve román kormányfő az Erdély 1918-as megszállására emlékező román nemzeti ünnepre koccintott. A törvényes tiltakozást a rendőrség nagy erőkkel szétverte, több mint ötven embert előállítottak, s ellenük eljárás indult. A bíróság azonban fölmentette őket minden vád alól, s így kártérítést követeltek a Budapesti Rendőr-főkapitányságtól. A tüntetők nevében harminckét meghurcolt szállt perbe a rendőrség ellen, dr. Zétényi Zsolttal és dr. Balsai Szabolccsal együtt képviseltük az érdekeiket. A rendőrség hosszas huzavona után végül perbeli megegyezés alapján közleményben követte meg a meghurcolt demonstrálókat, és fejenként hatszázezer forint kártérítést és százezer forint perköltséget fizet nekik. A BRFK által kiadott nyilatkozat elismeri, hogy a 2003. december 1-jei törvénytelen oszlatás során jogellenesen állították elő és tartották fogva a tüntetőket. Megítélésünk szerint ez precendes lehetne a hasonló esetekben, de a 2006-os események kapcsán egyelőre nem látjuk a konstruktív szándékot.

- Körülbelül hány embert érint a kártérítés a 2006 őszén történt jogsértések kapcsán, és milyen összeget jelent ez?

- Összesen mintegy ötszáz emberről van szó, akik az önkényes és alaptalan fogvatartás, illetve sérülések miatt követelnek kártérítést. Ez legalább félmilliárd forintot jelent. A rendőrségi törvénysértések, az önkényeskedések tehát, mivel költségvetésből működő szervről van szó, végső soron minden adófizetőnek kárt okoznak.

- Hogy áll a 2006-os rendőri jogsértések áldozatainak kártérítési ügye?

- December 10-én a Civil Jogász Bizottság és a Nemzeti Jogvédő Alapítvány közös levelet írt Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszternek és Bencze József országos rendőr-főkapitánynak. Ebben hivatkoztunk az ENSZ kínzás elleni bizottságának tavalyi ajánlásaira, melyek szerint az ilyen kirívóan súlyos jogsértések áldozatait mielőbb kártalanítani kell. Ha ez nem történik meg, és a rendőri vezetők felelősségre vonása is elmarad, márpedig ezen a téren sem látjuk az igyekezetet, akkor nagyon rossz üzenetet kap a társadalom a hatalomtól. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a kormányzat elfogadhatónak tartja, ami 2006 őszén történt, és azonosul vele.

- Pedig kívülről úgy tűnhet, a rendőrség tanult a véres eseményekből, és jóval visszafogottabban lép fel azóta.

- Néhány ügyben valóban történt előrelépés, ilyen például az azonosító jelvények használata, ami persze nem engedmény, hanem a korábban is létezett törvényi előírások újabb keletű betartása. Ezek jól láthatóságával azonban még most is gondok vannak. A szükségesség és arányosság követelményét továbbra sem képes betartani a rendőrség, ez nyilvánvaló volt tavaly ősszel is, akár az Erzsébet hídi blokádkísérletre, akár a Batthyány örökmécsesnél történtekre gondolunk. Aggasztó a passzív engedetlenség kormányrendelet útján történt szabálysértéssé nyilvánítása is, hiszen ezt azóta tömegesen használja hivatkozási alapnak a rendőrség, és olyanokra is ráhúzzák, akik önhibájukon kívül nem tudják időben elhagyni az esetleges demonstrációk helyszíneit. Októberben például bekerült a darálóba egy olyan cigányember is, aki munkáját félbeszakítva ebédelni ment egy olyan boltba, amely épp a kérdéses területen volt. Fogalma sem volt, miért teperik le, bilincselik meg. A passzív engedetlenség szabálysértéssé nyilvánítása ügyében májusban beadvánnyal fordultunk az Alkotmánybírósághoz, kérve, hogy e kormányrendelet alkotmányellenességét soron kívül állapítsák meg. Sajnos mindeddig nem került a testület elé a beadványunk. Ugyancsak problémát jelent, hogy bár Magyarország európai uniós csatlakozása, azaz 2004. május 1. óta a rendőrség nem tilthat meg utcai demonstrációt a közlekedés aránytalan sérelmére hivatkozva, továbbra is alkalmazzák ezt, igaz, úgy fogalmaznak, hogy “a közlekedés más útvonalon nem biztosítható.” Ám az ugyanazon közterületeken tartott különböző rendezvényeket gyakran értéktartalom alapján engedélyezik vagy tiltják meg. Az Erzsébet hídon például zavartalanul megtartják a melegfelvonulást, miközben ugyanazt a hidat más okból nem vehetik igénybe a polgárok rendezvény céljára.

A rendőrségnek értéktartalomtól függetlenül kell biztosítani a joggyakorlás lehetőségét. A jellemző és elfogadhatatlan rendőri önkényeskedések közé tartozik az is, hogy potenciális törvényszegőnek tekintenek bárkit, aki valamely nemzeti jelképünkkel közterületen tartózkodik. Ez komoly kérdéseket vet föl a rendőri állomány kiképzését és a jogállami normákhoz való alkalmazkodását illetően. Elfogadhatatlan, hogy a rendőrség a mindenkori kormányzat – finoman fogalmazva – szolgálóleánya legyen.

- Ezek szerint messze vagyunk még az áhított jogállamtól, amelyben a rendőrség nem korlátozni igyekszik az állampolgári véleménynyilvánítást, hanem biztosítja annak lehetőségét. Ehhez kapcsolódik a Magyar Gárda feloszlatására irányuló kezdeményezés. Erről mi a véleménye?

- Nem ismerem az ügyészségi kereset pontos tartalmát, de a nemzetközi egyezmények és az alkotmány által biztosított egyesülési jog gyakorlóival szemben az államnak tűrési kötelezettsége van, és ezért a legkisebb beavatkozás elvét kell alkalmazni. Vagyis ha az egyesülési jog gyakorlása nem sérti tételesen a Büntető Törvénykönyvet, nem valósít meg bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem irányul a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására irányul, és nem jár mások jogainak és szabadságának sérelmével, akkor nincs lehetőség semmilyen civil szerveződés feloszlatásra.

A Magyar Gárdával kapcsolatosan eseti problémák merültek föl, ám ezek nem szolgálhatnak feloszlatási indokul, hiszen a kérdéses jelenségek nem fedik le a Gárda működésének egészét, amely számos esetben a közjót szolgálta, gondoljunk csak a hadisírgondozásra! Ha egyes elszigetelt megnyilvánulások miatt fölmerül a feloszlatás lehetősége, akkor a legtöbb egyesületet meg kéne szüntetni. Banális példa, de a különböző kutyabarát egyletek nyilvánvalóan sértik a macskarajongók érzéseit és érdekeit.

- Az ügyészségi indítványban az is szerepel, hogy a Magyar Gárda sokakban félelmet kelt, igaz, erre vonatkozó pontos kimutatást még senki nem látott.

- A félelem szubjektív kategória, s így nem szolgálhat jogalapként egy szervezet betiltásához. Hogy a 2006-os eseményekhez visszakanyarodjak, ilyen alapon kezdeményezni lehetne akár a rendőrség feloszlatását, hiszen a véres események óta sokakban félelmet kelt a rohamrendőrök látványa. Ez nyilvánvalóan életszerűtlen. Az egyesülési jog olyan alkotmányos alapjog, amelyet minden polgár számára biztosítani kell, s nem a társadalmat feszítő valós problémák felvetőit kell kiiktatni, hanem megoldást kell találni a nehéz és feszült helyzetben élő közösségek ügyeire.

Ágoston Balázs