A kör bezárult, a jogállam meghalt Magyarországon.

A kör bezárult, a jogállam meghalt Magyarországon.

- sajtócikk
(Megjelent: 2003. április 23-án a Nemzetőr c. hetilapban)

 

Az Alkotmánybíróság 2003. április 8-án meghozott végzésében visszautasította azokat az indítványokat, amelyek Magyarország EU-csatlakozására vonatkozó népszavazással kapcsolatos Alkotmányt módosító törvény alkotmányossági vizsgálatát kérték. Az Alkotmánybíróság döntésében azt hangsúlyozta, hogy az Alkotmány hatályos szövegének felülvizsgálatára nincs hatásköre. Megállapította továbbá, hogy az uniós csatlakozás ügyében a népszavazás kezdeményezője az Országgyűlés volt, aki ezt azonban alkotmányozó hatalomként tette. Ez a tény kizárta, hogy az Alkotmánybíróság (AB) jogorvoslati jogkörében eljárva vizsgálja a népszavazásra bocsátott kérdést.

A határozat igen tömör és nem tér ki minden beadványban felvetett kérdésre, ahhoz képest, hogy legalább négy kérelem egyesített elbírálásáról volt szó, csak a Magyar Fölvédő Mozgalom (MFM) és a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) kérelme összesen kilenc alkotmányellenességet megalapozó indokot részletezett csaknem 15 oldalon keresztül.

A határozat lényege az, hogy az AB következetesen eddigi gyakorlatához megállapította, hogy az Alkotmány hatályos rendelkezéseinek alkotmányossági felülvizsgálatára nincs hatásköre. Az AB a határozat szerint nem semmisítheti meg az Alkotmány egyetlen rendelkezését sem, ezért ha valamely rendelkezés az Országgyűlés döntése alapján az Alkotmány részévé válik, fogalmilag sem lehet annak alkotmányellenességét megállapítani. Mindez egy durva példával azt jelenti, hogy ha az Országgyűlés az Alkotmányba emelné, hogy hazánk a következő hónaptól az Amerikai Egyesült Államok egyik tagállama lesz, akkor ezt a rendelkezést nem lehet semmilyen alkotmányvédelmi eszközzel támadni.
A MFM-MVSZ beadvány minderre egyébként prófétikusan utalt is az alábbiak szerint, azonban természetesen már akkor hangoztattuk ezen elv tarthatatlanságát:

“Kérelmezők végül jelzik, hogy ismerik, de nem fogadják el a T. Alkotmánybíróság vonatkozó joggyakorlatát, amely különösen a 1260/B/1997. AB határozatban öltött testet. Az Alkotmánybíróság hatásköre kérelmezők álláspontja szerint ugyanis kiterjed az Alkotmányt módosító jogszabály felülvizsgálatára. Az utólagos normakontroll keretében az Abtv. 1. § b. pontja és az Alkotmány 32./A § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság köteles vizsgálni Alkotmányt módosító törvény alkotmányellenességét, ennek hiányában a jogállamiság Alkotmányban deklarált lényege ürülne ki, a jogalkotó minden normakontroll lehetőségétől mentesülne, ami elfogadhatatlan.”

A dolog lényege az, hogy az Alkotmányt módosító, támadott jogszabály (2002. évi LX: tv.) egy törvény, tehát egy jogszabály és nem egy, a maga teljes egészében megalkotott Alkotmány, tehát mint ilyen nem tekinthető önmagában Alkotmánynak. Az AB logikája csak az olyan esetekre állhat meg, amikor az alkotmányozó hatalom külön jogi eljárásban Alkotmányt alkot, ebben az esetben azonban a törvényhozó hatalom által hozott törvény “nyúl bele” az Alkotmányba, az AB-nek éppen erre is tekintettel védenie kellene az Alkotmányt a törvényhozó hatalom politikai háttéralkuk által motivált, önkényes és direkt politikai érdekeket szolgáló fazonírozástól.

Számos államban létezik az ún. alkotmányerejű törvény, amely hivatott az Alkotmány módosítására, ehhez általában speciális eljárásra és legtöbb esetben közvetlen népakarat általi támogatottságra van szükség. Jelen esetben azonban a néphatalmat közvetett formában gyakorló Országgyűlés a néphatalom közvetlen felhatalmazása nélkül “alkotmányozott” erre senki sem hatalmazta fel a parlamenti pártokat.

Számukra adott lett volna a lehetőség arra, hogy az irányadó jogszabályi előírások betartásával rendeljék el a népszavazást, azonban ekkor alá kellett volna vetni a felteendő kérdést a választási eljárásról szóló törvény szerint az Országos Választási Bizottság (OVB) jogi kontrolljának és az OVB döntése bármely választópolgár által jogorvoslattal támadható lett volna. Kifejezetten kitapintható a joggal, egész pontosan az alkotmányozó hatalommal való visszaélés, amellyel ezt a jogállami kontrollt lerúgta magáról az Országgyűlés és egy eleve felülbírálhatatlan, megmásíthatatlan formába ágyazta döntését.

A népszavazás elrendelésének mostani szabályai pedig ennek ellenére – már a meglevő belső ellenmondás okán is – súlyosan alkotmánysértők, kirívóan sértik a jogállamiság és a jogbiztonság elvét, végső soron az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében megfogalmazott népszuverenitás elvét.

Az AB határozat egyébként világosan kifejti, hogy az Országgyűlés a népszavazás elrendelése kapcsán (időpont, elrendelési mód, és a maga a kérdés) egyértelműen eltért a hatályos magyar jogszabályok által előírtaktól, hiszen többek között mérlegeléses népszavazás időpontját nem az Országgyűlés, hanem a köztársasági elnök jogosult kitűzni, a kérdést pedig az OVB jogerősen kell hitelesítse.

Az AB határozat szerint emiatt a népszavazási kérdés hitelesítésére nem kerülhetett sor, a választópolgárok nem élhettek az OVB döntése ellen fellebbezéssel, tehát az Országgyűlés kizárta ezzel a megoldással azt, hogy az AB a népszavazási kérdés vizsgálata tárgyában érdemben eljárjon, azaz ténylegesen megvizsgálja a kérdés hatályos jogszabályoknak való megfelelőségét .

Nagyon úgy tűnik, hogy jelen esetben csak az Alkotmány 2. § (3) bekezdésében szabályozott lehetőség marad a jogkereső és Alkotmányt védő polgároknak, eszerint ugyanis: “Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.”

A parlamenti pártok ezen eljárása megtestesíti a hatalom “kvázi” erőszakos gyakorlását és kizárólagos birtoklását, ez ellen pedig mindenkinek nemcsak joga, de kötelessége is fellépni.

Ezek után joggal merül fel a kérdés: ha a közvetett néphatalmat gyakorlók ilyen látványosan bújnak ki a jogállami kontroll alól, akkor a fenti Alkotmányos kötelezettségüket teljesítő polgárok meddig mehetnek el ez ellen való fellépésük során, illetve elvárható-e tőlük a jogállami kontroll betartása ?

Az egész eset meglehetős hasonlóságokat mutat a nemzetközi jog és az Irak elleni agressziót a nemzetközi jog előírásai ellenére folytató USA és szövetségesei viszonyával. Az igazán megdöbbentő az, hogy ugyanakkor egy 2002. december 12-én benyújtott állampolgári népszavazási kezdeményezést (ennek tárgya az volt, hogy még az EU csatlakozásról szóló népszavazás előtt ügydöntő népszavazást tartsanak azért, hogy a Kormány a termőföldet vegye ki a tőke szabad áramlása fejezetből) – amelynek persze végig kellett mennie a választási törvény bonyodalmas szűrőin – az OVB első fokon elutasította azzal, hogy az aláírásgyűjtő íven nincs feltüntetve “az aláírást gyűjtő polgár polgár aláírása” rovat. Ezen első fokú OVB döntést hosszas vajúdás után az AB 2003. április 8-án hozott határozatával annak alaptalansága miatt megsemmisítette és az OVB-t új határozatra kötelezte, csakhogy ezzel a földet védő állampolgári kezdeményezés értelmét vesztette, lévén, hogy az április 12-i népszavazásig még egy új első fokú OVB határozat sem születhet meg.
Mindez azt jelenti, hogy az OVB törvénysértő és megsemmisített elsőfokú határozata érdemben megakadályozta ezt a mindenképpen szoros időhöz kötődő népszavazási kezdeményezést, ezzel pedig a magyar élet egyik kulcsfontosságú sorskérdésében visszavonhatatlanul elszállt az esélye annak, hogy a megvédhető legyen a magyar termőföld a külföldi kézbe kerüléstől. A kör bezárult, a jogállam meghalt. Jelen nyilatkozat nyilvános érdemi, tartalmi csorbítás nélküli közléséhez hozzájárulok.

Budapest, 2003. április 9.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd
Európa jogi szakjogász
Iroda: H-1095 Budapest, Gabona u. 10. II. em. 1.
Tel: (36-1) 216-3088, Tel/fax: (36-1) 216-2261, mobil: (36) 20-916-5230
E-mail:drgaudi@drgaudi.hu
http:// www.drgaudi.hu

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!