KÉPTELEN KRÓNIKA

KÉPTELEN KRÓNIKA
(A Magyar Jelen c. hetilap 2004. július 7-i számában megjelent interjú és szerkesztőségi cikk)
A középkori magyar történetírás és könyvművészet egyik legbecsesebb darabja a Képes Krónika, amelyet az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) őriznek, és amely nemzeti vagyonunk része.

Nemrégiben a Nemzeti Kincseinkért Egyesület (NKE) megjelentette a Helikon kiadónál már 1991-ben megjelent Képes Krónika hasonmás kiadását, tehát tulajdonképpen a másolat másolatát. Az OSZK főigazgatója azonban eljárást indított a kiadó ellen a Képes Krónika „kalózkiadása” miatt, miután azt “technikailag alacsony színvonalú, silány másolatnak” nevezte, és arra hivatkozott, hogy a könyvtár nem bocsátott az egyesület rendelkezésére nyomdai munkára alkalmas másolatot.

Nem követtünk el jogsértést – mondják az egyesület vezetői – hiszen a Képes Krónika a nemzet tulajdona, a mű kiadását nem üzleti vállalkozásként kell kezelni. Szerintük vannak olyanok, akik nem szeretnék, ha a könyv közkincs lenne és valódi tartalma közismertté válna.

Az elsőfokú tárgyalás után az egyesület ügyvédjével, Dr. Gaudi Nagy Tamással beszélgettünk.

- Alapvetően úgy zajlott a tárgyalás, ahogy azt vártuk az Országos Széchenyi Könyvtár kereseti kérelmeivel kapcsolatban. Ma a bíróság két eljárási jellegű ügyben hozott a döntést, s ennek alapján azt mondhatjuk, hogy az összecsapás első fordulója döntetlenre alakult.

Részletes írásbeli és tárgyaláson még bővebben kifejtett védekezésünkben elsődlegesen a per megszüntetését kértük, mert olyan eljárási jellegű hiányosságai vannak a felperesi keresetlevélnek, amelyek miatt érdemben ezt az ügyet nem lehetett volna érdemi tárgyalásra bocsátani. A leglényegesebb hibája a keresetnek az, hogy a Széchenyi Könyvtár nem tekinthető a Képes Krónika vagyonkezelőjének, mivel nincs olyan jogszabályi és szerződéses felhatalmazása, ami alapján a Széchenyi Könyvtárat a Képes Krónika tulajdonosi jogvédelme ügyében a bíróság előtt eljárhatna. Szerintünk ezt a pert csak a Kincstári Vagyonkezelő Igazgatóság lett volna jogosult megindítani. Végül permegszüntetési kérelmünknek a bíróság nem adott helyt, a per érdemi tárgyalását elrendelte.

Ezt követően a Széchenyi Könyvtár ideiglenes intézkedés iránti kérelméről folyt a tárgyalás. A felperes nem kevesebbet kért, mint azt, hogy mint hogy a Képes Krónika hasonmás kiadásának és a kísérő tanulmánykötetnek – amely Pap Gábor és Szántai Lajos egy-egy tanulmányát, a latin szöveget és a magyar fordítást is tartalmazza – a forgalmazásától, előállításától, nyomtatásától teljes körben tiltsa el a bíróság a kiadót, Nemzeti Kincseinkért Egyesületet, a nyomdát és a könyvkötőt. Ez azt jelenthette volna, hogy gyakorlatilag minden további kérdés vizsgálata nélkül ezt a remek színvonalú kétkötetes művet végrehajtás útján képletesen szólva „lesöpörhették volna a polcokról”, sőt még az egyébként nem is létező raktárkészleteket is lefoglalták volna.

Alapos és részletes perbeszédek után, amelynek során a bíró nagyon szakszerűen és tárgyszerűen járt el, a bíróság végül elutasította a Széchenyi Könyvtár ideiglenes intézkedés iránti kérelmét.

A per tárgya lényegében az, hogy az állam, mint a Képes Krónika tulajdonosa üzleti megfontolásokból megtilthatja-e azt, hogy bárki az állam hozzájárulása nélkül ezen becses nemzeti kincsünkről a Helikon Kiadó által korábban 1964-ben és 1987-ben megjelentetett hasonmás kiadásainak alapulvételével, de annak jelentős minőségi továbbfejlesztésével saját átdolgozásban kiadást készítsen. A tevékenységtől való eltiltás mellett jogalap nélküli gazdagodás címén 32 millió forintot, jó hírnevének megsértése miatti nem vagyoni kártérítés címén pedig 6 millió forintot követel a Széchenyi Könyvtár.

- Volt már ilyenre példa?

- Még nem. Ezt a bíró is kiemelte utalva arra, hogy gyakorlatilag precedensértékű ügyről van szó, mert eddig még a Széchenyi Könyvtár vagy az állam bármely szerve soha nem indított tulajdoni pert azzal kapcsolatban, hogy egy saját állományában levő, védett művet reprint kiadásban valaki más megjelenteti. Bár számos ilyen kiadásról tudni, de ilyen jellegű jogvédelmet még ismereteink szerint soha nem kért a Széchenyi Könyvtár, érdekes módon éppen ez a nagyon zárt körben, kereskedelmi forgalomba nem is kerülő Képes Krónika kiadás váltotta ki a lépésüket.

Fontos kiemelni, hogy a Képes Krónika hasonmás kiadását nem forgalomba hozatal céljából készítette el a Nemzeti Kincseinkért Egyesület, hanem azt ez az egyébként közhasznú szervezeti besorolású egyesület az alapszabályának foglalt tevékenységi körében kifejezetten a nemzeti kulturális örökség egy becses darabjának a tagjai és támogatói részére történő hozzáférhetővé tétele érdekében tette haszonszerzési célzat nélkül, haszonszerzésre egy közhasznú szervezetnek egyébként sincs jogi lehetősége.

- Lehet, hogy téves jogi koncepción alapul a kereset?

- Az a megítélésem, hogy valóban téves jogi koncepción alapul a kereset, amely abból indul ki, hogy mivel a Széchenyi Könyvtár a Képes Krónika úgymond vagyonkezelője, ezért senki más nem lenne jogosult engedély nélkül a Képes Krónika részét vagy egészét egy már megjelent reprodukciós vagy reprint kötetből átvéve, átdolgozva megjelentetni. Ez a feltevés egy olyan jellegű széles jogosítványt adna egy dolog tulajdonosának, hogy például egy festmény tulajdonosa eltilthatna mindenki mást attól, hogy a tulajdonában álló festményről bárki az ő engedélye nélkül reprodukciót készíthessen, vagy arról másolatot közöljön. Ez nyilvánvalóan teljesen abszurd jogi kiindulópont, amely a dolog tulajdonosa számára a szellemi alkotásokhoz fűződő jogokat szeretné biztosítani, azonban erre a Polgári Törvénykönyv lehetőséget nem biztosít. A magyar állam tulajdonjogát senki sem sértette és sérti meg ezzel a kiadással. A hatályos magyar jogszabályok között nincs olyan rendelkezés, amely kiadási monopóliumot biztosítana felperesnek a Képes Krónika tekintetében a nem forgalomba hozatali célú kiadást megvalósítókkal szemben.

- Tudomásom szerint maga a Széchenyi Könyvtár tanácsolta azt az egyesületnek, hogy forduljon a Helikon Kiadóhoz, illetve használja fel a korábban kiadott hasonmás kiadásokat a mostanihoz. Ez nem azt jelenti, hogy esetleg az egész eljárás alaptalan?

- Ezt a nyilatkozatot valóban megtette a könyvtár, amelyet a bíróság részére be is csatoltunk. A Széchenyi Könyvtár az egyesület első megkeresésére úgy reagált, hogy egybeesik a szándéka az egyesület szándékával, és azt javasolta, hogy az újrakiadás alapjául szolgáljon a Helikon Kiadó által megjelentetett reprint kötet. Ezt az ajánlást követte is az egyesület, a Helikon Kiadó is megadta a hozzájárulást, a könyvtár egyáltalán nem fejezte ki tiltakozását a Képes Krónika kiadásával kapcsolatban, mintegy ráutaló magatartással hozzájárult a kiadáshoz, ezért is alaptalan a kereset.

Külön pikantériája az ügynek az, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ráutaló magatartással szintén hozzájárulását adta a kiadvány megjelenéshez, azzal, hogy a kétkötetes mű kiadásához támogatási kötelezettséget vállalt, a minisztérium logoja szerepel is a hasonmás kötetben. A támogatási megállapodás egyetlen pontja sem utal arra, hogy az egyesületnek a kiadáshoz bármiféle engedélyt kellene kérnie és kapnia. A kiadás támogatásával az állam engedélyezte, hogy Képes Krónika hasonmás kiadását elkészíthessék és megjelentethessék, mindez a jogellenességet kizárja.

- Mikor lesz a következő tárgyalás?

- 2004. november 22-ére kerül sor a legközelebbi tárgyalásra, addig a Széchenyi Könyvtár nagy valószínűséggel fellebbezéssel megtámadja az ideiglenes intézkedési kérelmet elutasító végzést. Ha az ügy felkerül az ítélőtáblához, akkor könnyen lehet, hogy a permegszűntetés tárgyában is másként dönt a másodfokú bíróság, tehát még akár a per megszűntetésére is sor kerülhet, amit mi nagyon remélünk.

Összességében úgy ítéljük, hogy összeegyeztethetetlen, az hogy a nemzeti könyvtár a törvényben rögzített szerepével és kötelességével az, hogy fellép egy saját vélt vagy valós üzleti céljainak védelme érdekében, noha a könyvtár ellátásáról szóló jogszabály egyértelműen meghatározza, hogy a nemzeti könyvtár szerepe, hogy biztosítsa a kulturális javaink széleskörű hozzáférését. Ezzel kifejezetten ellentétben áll az, hogy eltiltani igyekszik személyeket, szervezeteket, attól hogy szintén ezeket a kincseket eljuttassák a magyar polgárokhoz. A könyvtárat senki nem akadályozta és akadályozza abban, hogy a Képes Krónikát kiadja, sőt ezt az egyesület üdvözölné is, mivel megítélése szerint a könyvtár ekkor tenne eleget a védett művek széles kör számára hozzáférését előíró jogszabályi előírásoknak.

- Novemberig merülhetnek-e fel újabb olyan eddig ismeretlen körülmények vagy bizonyítékok, ami alapján a Széchényi Könyvtár megtámadhatja az elsőfokú ítéletet?

- Biztos, hogy a Széchenyi Könyvtár most minden eszközt bevet annak érdekében, hogy ezt a helytelen jogi koncepcióját érvényesítse, ebbe az is belefér, hogy ebben az időszakban még lehet, hogy újabb bizonyítékokat és iratokat fognak csatolni, hogy újra ideiglenes intézkedést kérjenek, de mivel ilyenek nincsenek, ezért ez a megismételt kérelem sem fogja megállni a helyét. Csakúgy, mint a többi kereseti kérelem a 32 millió forint jogalap nélküli előny vagy a 6 millió forintos nem vagyoni kártérítés iránti igény. Ezek lényegében csupán az elrettentés célját szolgálják, de komoly alapjuk nincs.

- Miután nem volt még ilyen ügy a magyar joggyakorlatban, várható-e, hogy ezután hasonló támadások érik azokat a könyvkiadókat, amelyek védett műveket tárnak a nagyközönség elé?

- Ez a jogerős ítélettől fog függni. Közbenső ítéletet kért a Széchenyi Könyvtár jogi képviselője, ez azt jelenti, hogy jogalap kérdésében fog először a bíróság dönteni, azaz arról, hogy egyáltalán felléphet-e ilyen igénnyel a Könyvtár, ezt követően kerülhet napirendre az, hogy miért kér ilyen jellegű követeléseket. Tehát ha a Széchenyi Könyvtár javára kedvező döntés születik, akkor bizony számolni kell azzal, hogy az ilyen reprinteket kiadókkal szemben fellépnek, de amennyiben a keresetet elutasító ítélet születik, akkor a Széchenyi Könyvtár a jövőben alappal nem indíthat pert az ilyen jellegű ügyekben.

Buncsik Marianna

A Krónika krónikája

A Képes Krónika a középkori magyar történetírás legbecsesebb darabja, Mátyás könyvtárának egyik legszebb díszkódexe. A gazdagon illusztrált és aranyozott díszkódex a magyar őstörténettől kezdődően az Árpád-házi szent királyok nemzetségén át egészen Károly Róbert koráig mutatja be történelmünket azzal a céllal, hogy az Anjou-ház legitimációját szolgálja. Középkori művészetünk nagyszerű időszakának, az Anjou-kornak is kiemelkedő könyvművészeti alkotása – a többiek mellett, például az Anjou-legendárium vagy a Nekcsei-Biblia – a Képes Krónika, vagy ahogy régebbi őrzési helyéről nevezték: a Bécsi Képes Krónika.

Nagy Lajos király, illetőleg kislánya részére 1370 táján másolták és színpompás miniatúrákkal díszítették. Kezdőlapja iniciáléjában Lajost és nejét megáldja Szent Katalin, azt 1374-ben, négyéves korában eljegyzett Katalin hercegnő védszentje. Szövege azonban korábbi. Régebbi krónikákból összeszerkesztett előadását a magyarok történetéről 1330-cal fejezi be, s 1358-ban keltezi. Szerzője valószínűleg Kálti Márk székesfehérvári őrkanonok, de nem ő a másoló és nem is ő a festő. Az utóbbi mesélőkedvű magyar ember: a hazai viseletek és címerek kitűnő ismerője. (A magyar viselet történetét az ő miniatűrjeinek tanulmányozása nélkül nem is lehet megismerni. Történelmünkből olyan részleteket tud, például I. István és I. László királyok legendáiból, minőket a szövegíró Kálti nem említ.) Személyére vonatkozólag találgatásokra vagyunk utalva. I. Lajos több kézirat-miniátort foglalkoztatott, köztük a festőcsaládból származott, Sopron megyei Meggyesi Miklóst, kit egy 1352. évi oklevél a király címerfestőjének mond. 1356-ban is azt jegyzik fel róla, hogy “sok különféle munkát készített a királynak, aki ezeket igen kedvelte”. Ha ő volt, ő másolta az oxfordi Bodleiana könyvtár Pseudo-Aristoteles-kódexét, a Secretum Secretorumot, melynek kezdőlapján az Anjou-liliomokkal körülvett kettős-keresztes magyar címer látszik, fölötte a lengyel sassal. Ebből nyilvánvaló, hogy e kódex körülbelül egykorú a Képes Krónikával, mert Lajost 1370-ben koronázták lengyel királlyá. Írása és illuminációinak stílusa is ugyanaz.

Jellegzetes gótikus könyv szellemében és külső kiállításában egyaránt. Pedig akkor Olaszországban már felderengett a reneszánsz könyvízlése, már hatott és hódított Dante, Petrarca és Boccaccio. Nápolyi-Anjou királyunk e díszműve mégis a germán művészethez hasonló.

A Képes Krónikát valószínűleg Nagy Lajos Katalin leánya és az orleansi herceg eljegyzése alkalmából a francia V. Károly kapta ajándékba, majd VI. Károlytól Brankovics György szerb despota tulajdonába került. A Krónika szövegéhez fűzött későbbi bejegyzések közt Vitéz János írására is ráismertek, Thuróczi János mester is felhasznált a Képes Krónika szövegéből, amelyek feltételezik a kódex Mátyás király budai könyvtárában őrzését. Rejtélyes a Krónika három helyén is magyar nyelven, de török írással tett bejegyzése szerzőjének kiléte. A XVII. század első évtizedeiben a bécsi udvari könyvtár katalógusából értesülünk ott létéről, leírásáról, ott őrizték 1939-ig, amikor is az 1932. évi velencei kultúregyezmény alapján visszakerült Magyarországra, s azóta az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.

Szerkesztőségi cikk:

Kérdések

Van tehát egy krónikánk, amely a magyar történetírás egyik legbecsesebb darabja, és amely a magyar őstörténettől kezdődően Károly Róbertig mutatja be történelmünket. A Nemzeti Kincseinkért Egyesület kiadja egy korábbi kiadás hiteles másolatát a legmodernebb nyomdatechnikai eljárások hasznosításával, hogy az eredeti mű szépségét a lehető leghűségesebben visszaadja. A kísérő kötet kritikai apparátus mellett közli a krónika latin szövegét, magyar és angol fordítását, és a hazai kutatás legkorszerűbb eredményeit összefoglaló művészettörténeti, történeti és ikonográfiai elemzéseket ad a Krónikáról szintén magyar és angol nyelven, valamint a Pap Gábor és Szántai Lajos által készített tanulmányt. A minőséggel tehát nincs baj.

Ezek után azt hihetné az ember, hogy a Széchényi Könyvtártól kezdve az oktatási tárcán át a művelődési tárcáig mindenkinek leghőbb vágya, hogy minél szélesebb körben legyen ismert ez a mű. De nem ez történik.

Vajon miért nem örül mindenki annak, hogy még többen ismerhetik meg a Képes Krónika tartalmát?

A könyv a magyar nemzet tulajdona. Az államháztartási törvény alapján a tulajdonosi jogokat a vagyonkezelő, az OSZK gyakorolja, melynek főigazgatója szerint csak a könyvtár adhat eseti engedélyt arra, hogy a mű hasonmáskiadásában külső partner közreműködhessen, ami 1964-ben és1986-ban már megtörtént. Információink szerint azonban a kiadvány elkészülte előtt a kiadó előzetesen levélben kért hozzájárulást és technikai segítséget az OSZK főigazgatójától a mű megjelentetéséhez. (Idézet a levélből: „A Képes Krónikát szeretnénk kiadni. A magas színvonalú kiadáshoz kérjük tegyék lehetővé, hogy a fotókat az eredeti dokumentációról készíthessük el, vagy a rendelkezésükre álló filmeket megkaphassuk.”)

Az OSZK válasza a következő volt: „Mivel a Kódex újra fényképezése állományvédelmi okokból nem javasolt, figyelmébe ajánlom, a Helikon Kiadónál, 1991-ben megjelent igen jó minőségű, hasonmás kiadást. Amely alapja lehet egy esetleges újabb megjelentetésnek. Ebben az esetben, a kiadóval is fel kell venni a kapcsolatot”.

A Széchényi Könyvtár tehát állományvédelmi okokra hivatkozva nem engedélyezte az újrafényképezést, és kvázi engedélyezte a Helikon által kiadott mű másolatának a kiadását, majd ugyanaz a könyvtár mégis eljárást indított a kiadó ellen a Képes Krónika „kalózkiadása” miatt.

Vajon mi késztette a Széchényi Könyvtárat arra, hogy még saját korábbi szavai cáfolata árán is eljárást indítson?

Sajtóértesülésből ismert, hogy a Széchényi Könyvtár a téma legjobban ismert tudományos szakértőit akarta fölkérni, és azóta föl is kérte, hiszen saját hasonmáskiadását – melyhez ősszel maga készített felvételeket – a debreceni Alföldi Nyomdával közösen jövőre tervezi megjelentetni. A könyvtár ezzel a kötettel vesz majd részt a frankfurti könyvvásáron. 999 példányt igen drága kiállításban, részben nemzetközi terjesztésre, ennél nagyobb mennyiséget pedig hazai piacra, a most megrendelhető egyesületi másolathoz hasonló, 15 ezer forint körüli áron hoz forgalomba. Készül CD-ROM változat is, és a kódex összes képe és szövege hozzáférhető lesz a világhálón. „A kulturális javakhoz való hozzáférés demokratikus elvei szerint cselekszünk”- mondta a főigazgató.

Vajon ez miért csak most jutott eszükbe, pontosan azután, amikor mások már kiadták a művet? Eddig vajon ők miért nem adták ki? De ha már mások kiadták, akkor ők miért akarják újból kiadni? Az állományvédelmi okok rájuk nem vonatkoznak? Ők készíthettek fényképeket? Csupán a logika eszközét használva, nem lehet-e esetleg arra következtetni a fenti történésekből, hogy amit a Széchényi Könyvtár akar kiadni, az nem pontosan ugyanazokat fogja tartalmazni, mint a már megjelent?

A Nemzeti Kincseinkért Egyesület (NKE) elnöke, Dékány Lászlóné, lapunknak elmondta, hogy minden szempontból az OSZK-tól a kiadás ügyében kapott válaszlevél szerint jártak el. A megjelentetés előtt a szerzői jogvédő Artisjus nevű céggel is konzultáltak. A Képes Krónika a nemzet tulajdona, nem az Országos Széchényi Könyvtáré, megjelentetésével nem követtek el jogsértést. Ezenkívül a mű kiadását nem üzleti vállalkozásként kell kezelni, hiszen annak értéke a nemzet számára felbecsülhetetlen. Arról van szó, hogy vannak olyanok, akik nem szeretnék, ha a Képes Krónika közkincs lenne, és annak valódi tartalma közismerté válna –folytatta az egyesület elnöke, aki tudomása szerint egyébként mind a kódexmásolatot előállító nyomdát, mind a képek aranyozóját megfenyegették a közelmúltban.

Vajon miért olyan fontos annyira a most kiadott Képes Krónika, hogy noha a kiadó a Széchényi Könyvtártól kapott válaszlevél alapján járt el, mégis eljárást indított a könyvtár ellenük, valamint megfenyegették a többi a közreműködőt?

Lapunknak az Artisjusnál megerősítették: a Képes Krónika kiadása ügyében valóban tanácsot kért tőlük az NKE. Álláspontjuk szerint a szerzői jogi védelem kiterjedhet a korábbi hasonmás kiadványokra is, ezt azonban nem vizsgálták. Ha nem áll fenn szerzői jogi védelem, bárki lemásolhatja a művet. Kincstári vagyontárgy másolását a vagyonkezelő csak akkor tagadhatja meg, ha erre jogszabály felhatalmazza – mondták.

A jogszabály azonban nem hatalmazta fel a Széchényi Könyvtárat arra, megtagadja a másolást, vajon miért tagadták meg mégis?

Az OSZK főigazgatója egy korábbi közleményében “technikailag alacsony színvonalú, silány másolatnak” nevezte a művet, arra hivatkozva, hogy a könyvtár nem bocsátott a kiadó rendelkezésére nyomdai munkára alkalmas másolatot.

Ha megtagadták a másolást, akkor miért nem bocsátottak legalább a kiadó rendelkezésére „nyomdai munkára alkalmas másolatot”? Vajon miért olyan fontos a Széchényi Könyvtárnak, hogy a most kiadott Képes Krónika ne kerüljön minél több ember kezébe?

Buncsik Marianna

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!