Magyarország 2003: szétverik a tüntetést!

Magyarország 2003: szétverik a tüntetést!
A december 1-jei gesztenyéskerti jogellenesen feloszlatott tüntetés krónikája
- sajtócikk
(Megjelent: 2003. december 10-én a Nemzetőr c. hetilapban)

A december 1-jei gesztenyéskerti jogellenesen feloszlatott tüntetés krónikája

December elsején hétfőn este, a gyalázatos koccintás évfordulóján Budapesten a Gesztenyéskertben magyar polgárok gyűltek össze, hogy kifejezzék megbotránkozásukat és elítélő véleményüket Medgyessy Péter egész magyar nemzetet megalázó tavalyi tette miatt.

Minden a bejelentés szerint békésen és nyugodtan alakult volna, ha a rendőrség nem lép közbe a kádári időket idéző vehemenciával és agresszivitással a résztvevőkkel és a békés nézelődő járókelőkkel szemben.
A mindeddig nyugodt és passzív tömeg erre a teljesen értelmetlen és jogellenes fellépésre érthető felháborodással reagált, de a túlerő győzött és 51 embert – köztük közelben ácsorgó járókelőket, gyermekeket – megfogtak és előállítottak a XII. kerületi rendőrkapitányságra. Elsőként Kocsis Imrét, a Lelkiismeret’88 Csoport elnökét, a demonstráció szervezőjét emelték ki a rendőrségi menetoszlop által a Csörsz utca felé préselt csoportból, Imrét az általa kezelt hangosító berendezés mellől rántották el, majd – bár nem állt ellen – megbilincselve tuszkolták a rabszállítóba.
Nagyjából ezt követő néhány perccel hívott fel Kocsis Imre, aki közölte, hogy őt elrabolták az utcáról a kommandósok, megakadályozva őt és társait abban, hogy a bejelentett és be nem tiltott rendezvényeiket megtartsák. Azonnal közöltem vele, hogy ez bizony ismét a “hídi tényállás”, azaz az elfogott személyekkel szemben rendzavarás szabálysértésének gyanúja miatt fognak eljárást indítani.
A következő hívást már a XII. kerületi rendőrkapitányság Maros utcai épületének folyosójáról kaptam, a háttérből tisztán hallatszott ekkor a fogságba esettek kórusa: Engedjenek ki ! Engedjenek ki ! Rozgics Mária beszámolt arról is, hogy két kiskorút is bezsuppoltak, dacára annak, hogy ők sem adtak rá semmi okot és elengedésüket megtagadták, mert a 14. életévet betöltötték (a kislány csupán 1 hónappal).
Ekkora már forró dróton voltam dr. Grespik László és dr. Zétényi Zsolt ügyvéd kollégáimmal és egyöntetűen arra az álláspontra jutottunk, hogy a rendőrség túllépte a jogszerűség határát, azonban az előállítottak nagy száma miatt őrizetbe vétel és gyorsított eljárás a többségnél nem várható. Imrének és a többieknek megüzentük, hogy senki ne tegyen vallomást, tartsanak ki, rövidesen úgyis el kell engedjék őket.
Így is tettek és igazunk is lett egy kivételével: a kapitányi ígéret ellenére az utolsóként viszszatartott Kocsis Imrét őrizetbe vették és átszállították a Gyorskocsi utcai fogdába, telefonomra hajnali egy órakor érkezett a szűkszavú rendőrségi üzenet: védencemet őrizetbe vették és gyorsított eljárásban fogják rövidesen bíróság elé állítani. Reggelre már jött az újabb üzenet: a tárgyalásra nem másnap, hanem szerdán 10 órakor fog sor kerülni a Budai Központi Kerületi Bíróság Fő utcai büntető részlegénél.
Kedden délelőtt felvettem a fogda egyik felelős tisztjével a kapcsolatot, kérve, hogy engedélyezzék Kocsis Imre akkor már több órája helyszínen várakozó édesanyjának, hogy a fogdarend szerinti 30 perces hozzátartozói látogatást tegyen. Ezt arra hivatkozva tagadták meg, hogy bár a fogdák rendjéről szóló rendelet a szabálysértési őrizetben levők esetében nem zárja ki a hozzátartozói látogatást, de azt csak az adott szabálysértési ügy előadójának jelenlétében lehet megtenni. A jogszabály csak felügyeletről szól, egy meg nem nevezett BRFK utasításra hivatkoztak, ami a gyakorlatban megakadályozza a hozzátartozói látogatások foganatosítását. Ehhez ugyanis az kellett volna, hogy a XII. kerületi kapitányság alezredes rendfokozatú rendőrtisztjének legyen jelen, amelyre nyilván nem volt mód.
Kedden délután kerestem fel Kocsis Imre szabálysértési ügyének előadóját, hogy megtekinthessem az ügy aktáját, mi is egyáltalán az eljárás jogcíme védencemmel szemben. Egyetlen érdemi iratként a hétfői eseményről készült rendőri jelentést találtam, amely minden ilyen esetben a tárgyaláson ismertetendő, tehát csak ott megismerhető feljelentés alapjául szolgál. A jelentés hemzsegett a nyilvánvaló valótlanságoktól és elhallgatta azt a lényeges körülményt, hogy a pénteken bejelentett rendezvények megtartását nem tiltotta meg a rendőrség, azért azokat nem lehetett volna feloszlatni, továbbá nem lehetett volna senkit ezért előállítani. Különösen jellemző példa a rendőri erőlködésre a “megzavarták a hangversenyre érkezők, arra közlekedők nyugalmát” kitétel használata .
Kocsis Imrével ezt követően a mind az ott szolgálatot teljesítők, mind a kényszerintézkedés alatt állók számára méltatlan, megalázó, elhanyagolt és lerobbant állapotú Gyorskocsi utcai rendőrségi objektumban ügyvédi beszélőn egy órát beszélhettem. Imre lelkiállapota rendíthetetlen volt, azonban az ital fogyasztást is kizáró, korábban megkezdett éhségsztrájk miatt már mutatkoztak rajta a gyengélkedés jelei, orvosi felügyeletet kértem a számára, amit megígértek, de mint később kiderült nem adták meg számára. Gyorsan átbeszéltük az ügyet, egyeztettük a lényeges pontokat a holnapi tárgyalásra való felkészülés érdekében. Imre röviden tájékoztatta ekkor telefonon az MTI-t és a Hír Tv-t helyzetéről, állapotáról és az éhségsztrájkjáról, majd a foglári felszólításra távoznom kellett.
A szerdai tárgyalásra nem sokkal 10 óra előtt érkeztem a Fővárosi Bíróság Katonai Kollégiumának Fő utcai épületébe, ahol valóságos közelharc fogadott, ennek sodra csaknem engem is leterített, csak ügyvédi igazolványom mentett meg a gorombább rendőri intézkedéstől. Nem járt ilyen jól Hering József újságíró, akit sajtóigazolványának felmutatása ellenére vittek le a földre a csatárláncot alkotó rendőrök, akik a jog szerint nyilvános tárgyalásra érkező közönséget és a sajtó nagyszámú képviselőit finoman szólva nem igazán udvarias fogadtatásban részesítették. Szinte másodpercekkel ezután, mikor éppen a nagy hangzavarban a műveleti parancsnok után érdeklődtem az utamat is elálló rendőrsorfalnál brutálisan földre tepertek, megbilincseltek és elvezettek egy személyt. A közben fellelt parancsnok arról tájékoztatott, hogy a tárgyalóteremhez rajtam kívül más nem mehet fel, ő erre kapott parancsot, hogy kitől azt nem mondta meg. Még dúlt a közelharc, amikor hirtelen ötlettől vezérelve közöltem vele, hogy márpedig a védelem tanúinak és sajtó bejutásához ragaszkodom, ennek nem kívánt ellentmondani, így a sajtó képviselői mellett mintegy húsz ember is feljuthatott az emeletre.
A zárt területté nyilvánított első emeleti oldalfolyosón már ott volt a megbilincselt és igen legyengült állapotban levő Imre, és a szervezésben segítő Grespik kolléga. A rendőrség, korábbi ügyekből már ismert, harcedzett jogász képviselői már a tenyérnyi kis tárgyalóteremben ültek a tárgyalásvezető bíróval együtt, a lejátszásra kész videó és televízió beállítva a sarokban. Ekkor vehettem át feljelentést, amely tartalmazta, hogy egyáltalán mi a “vád” Kocsi Imrével szemben. A bíró közölte, hogy csak a hozzátartozók és néhány barát jöhet be, a sajtótól senki, mert a folyosón zajló, előzetes letartóztatással kapcsolatos ügyek érintettjeinek személyiségi joga ezt nem engedi meg, illetve ő sem járul hozzá, hogy róla fénykép vagy felvétel készüljön.
Bejelentettem, hogy amíg a sajtó képviselői és a lent megjelent hallgatóság nem vehetnek részt és közérdeklődés miatt egy nagyobb tárgyalótermet nem kapunk, addig nem kezdünk neki a tárgyalásnak. Erre az első válasz az volt, ha ez nem tetszik, akkor kirendelt védővel folytatja le a tárgyalást.
Hosszas egyeztetés után végül azonban kompromisszum alapján 15 fő bejöhetett, túlnyomórészt a sajtótól, a sajtósok azonban kép és hangrögzítő eszközt nem hozhattak magukkal, csak tollat és jegyzetfüzetet. Megállapodtunk abban is, hogy legfeljebb négy tanú meghallgatását indítványozhatjuk, a rendőrség két tanú meghallgatására jelentett be igényt. Villámgyorsan ki kellett választanom a legmegfelelőbb tanúkat, majd 11 óra körül még lementem az aulába, hogy közöljem az ott még mindig kitartó szimpatizánsokkal, hogy nem tudnak sajnos bejönni és várják meg türelemmel e tárgyalás végét, amely már ekkor sejtettem, hogy a késő délutánba fog nyúlni.
A tárgyalás elején Imre hiába kért orvosi vizsgálatot rosszulléte miatt, csak arra kaptunk ígéretet, hogy ha olyan lesz az állapota akkor mentőt fognak hívni. Imre ennek ellenére rendkívül összeszedetten és logikusan adta elő vallomását, részletesen kitérve a tavalyi koccintás történelmi előzményeire, illetve a demonstrációval kapcsolatos minden lényeges körülményre.
Fordulatos, kemény, mindvégig óriási koncentrációt igénylő tárgyalás zajlott, amelyet a bíró szakmailag kifogástalanul vezetett, mindenkor biztosítva a nyilatkozattétel és kérdezés lehetőségét mindegyik fél számára. Végül két rendőr tanú és három civil tanút hallgatott meg a bíróság, továbbá megtekintettük a készenléti rendőrség által készített videofelvételt, illetve a szintén képi bizonyítéknak szánt tv2 híradó felvételt, amely a felvezetőjében mindjárt szakmailag helytelenül engedély nélküli demonstrációról beszélt.
Végül a Budai Központi Kerületi Bíróság végzésével a Lelkiismeret’88 Csoport bejelentett, de 2003. december 1-én a rendőrség által jogellenesen feloszlatott rendezvényén elkövetett rendzavarás szabálysértésének gyanúja miatt gyorsított eljárás keretében bíróság elé állított Kocsis Imre elnök ügyében több mint hét órás tárgyalást követően megszüntette az eljárást, védencemet figyelmezetésben részesítette és a perköltség megfizetésére kötelezte, bár perköltség ténylegesen nem merült fel. .
A bíró a indokolás során világosan elismerte, hogy vitatható és jogértelmezés kérdése, hogy be volt-e tiltva a tüntetés, és szerinte könnyen lehet, hogy nem. Nem is abban állapította meg a rendzavarást, hogy tiltás ellenére tüntetett, hanem abban, hogy nem ment haza, amikor a rendőrség erre felszólította. És ez nagy különbség.

A végzés ellen fellebbezést jelentettünk be, az tehát nem jogerős, tekintettel arra, hogy álláspontunkkal ellentétben a bíróság a rendzavarás elkövetését megállapította, bár sem a rendőrség által kiszabni kért legfeljebb 60 napi elzárást, sem pénzbírságot nem látta szükségesnek alkalmazni a cselekmény csekély tárgyi súlya és Kocsis Imre személyi körülményeire tekintettel. A másodfokú döntés hátrányosabb jogkövetkezményt már nem állapíthat meg, mert a feljelentő számára nem volt lehetséges a fellebbezés.
Ezzel két hónapja lezajlott Kvassay hídi események miatti eljárásokat követően – akkor mint ismeretes 10 személyt vettek őrizetbe és állítottak bíróság elé be nem jelentett demonstráción való részvétel vádjával, azonban a csepeli bíróság mindegyikükkel szemben megszüntette az eljárást – ismét egy nagy közérdeklődés által figyelemmel kísért ügyben vallott kudarcot a rendőrség azon szándékának megvalósításában, hogy a gyülekezési jogot jogszerűen gyakorló, illetve azt meg sem kísérlő személyeket szigorú büntetésben részesíttessen.
A rendőrség tanúinak – a helyszíni parancsnok-helyettes, illetve a Készenléti Rendőrség helyszíni egységének parancsnoka – vallomása egyértelműen rávilágított arra, hogy már a részükre adott felsőbb parancsnoki eligazításon a tévesen betiltottnak minősített rendezvény feloszlatására kaptak és adtak utasítást függetlenül annak menetétől, a közlekedésre, köznyugalomra gyakorolt tényleges hatásától. Vallomásukból az is kiderült, hogy a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 14. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés tilalma ellenére feloszlathatónak tartanak egy gyülekezési törvény hatálya alá tartozó rendezvényt, ha a bejelentett létszámhoz képest többen jelennek meg a helyszínen.
Amint ismeretes a Lelkiismeret’88 Csoport 2003. november 24-én bejelentett rendezvényének a megjelölt időben és helyen történő megtartását a BRFK megtiltotta, amely döntést a Fővárosi Bíróság helyben hagyott. (Fontos megjegyezni, hogy a BRFK határozata és annak helybenhagyása mindenképpen jogsértő, mivel a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 8. § (1) bekezdése szerint a rendőrség, ha fennforogni látja a törvényben megjelölt valamely sérelem lehetőségét – népképviseleti szerv vagy bíróság működésének akadályozása vagy közlekedés rendjének aránytalan sérelme – akkor a bejelentett rendezvény megjelölt helyen vagy időben való megtartást tilthatja csak meg, de nem egyszerre mind a kettőt ! Másrészt a helyszín és útvonal ismeretében a teljesen komolytalan “közlekedési rend aránytalan sérelmére” hivatkoztak, dacára annak, hogy a helyszínek nem érintettek közutat.)
A fenti jogellenes megtiltás miatt a Lelkiismeret’88 Csoport 2003. november 28-án három új rendezvény tárgyában tett szabályszerű bejelentést, amelyek a létszámot, az időpontot és a helyszínt illetően nem egyeztek meg a betiltott rendezvénnyel. Ezen bejelentésekre a BRFK nem alakszerű megtiltó határozatokat hozott, hanem egy levélben tudatta, hogy nincs módja tudomásul venni a bejelentéseket.
Ez a levél nem minősül az új rendezvények tekintetében alakszerű és jogorvoslattal támadható megtiltó határozatnak, így összegezve az a lényeg, hogy a három újonnan bejelentett rendezvény nem minősülhetett betiltott rendezvénynek, azok feloszlatására jogszerűen nem kerülhetett sor, és ezért nem követhette el senki emiatt a rendzavarás szabálysértését.
A védelem tanúi egyöntetűen nyilatkoztak arról, hogy kihívóan közösségellenes, mások megbotránkoztatására alkalmas, garázda magatartást senki nem valósított meg a résztvevők vagy bámészkodók közül, tehát ezzel bizonyítást nyert az, hogy rendzavarást a résztvevők nem valósítottak meg, ennek hiányában pedig a Szabálysértési tv. 142. § (1) c. pontja szerinti szabálysértés elkövetésének megállapításához szükséges egyik lényeges tényállási elem nem áll fenn. A tanúk azt is nyilatkozták, hogy a békés céllal összegyűlt személyekkel szemben fellépő rendőrség zavarta meg a rendet és okozott sokak számára megbotránkozást.
A védelem megkeresésére a Budapest Kongresszusi Központ rendezvényigazgatója írásbeli és a bírósághoz becsatolt nyilatkozatott adott, amely szerint a rendőrség feljelentésével ellentétben nekik nincs tudomásuk arról, hogy a december 1-ejei hangversenyre érkező közönséget a rendezvény megzavarta vagy megbotránkoztatta volna.
Megdöbbentő adalék az ügyben az egyik tanú által elmondott jelenet, amelynek során egy bőrkabátos személy az esemény közelében elkezdte heccelni, uszítani a rendőrökkel szemben az ott álló embereket.Miután azok ennek hatására ténylegesen “beszóltak” a rendőröknek, a készenléti rohamrendőrök körbevették őket, a bőrkabátos ekkor elővette igazolványát megmutatta azt az intézkedésbe lépett rendőröknek, őt nem bántották, majd sorban megmutatta nekik, hogy kikkel szemben alkalmazzanak elfogást, amit kíméletlenül végre is hajtottak. A régi jól bevált “agent provocateur” intézménye tehát ismét működésbe lépett, de ezúttal lelepleződött. Sajnos így is működik ma a közrend és társadalmi rend megőrzéséért felelős, az adófizetők adóforintjaiból elvileg ebből a célból fenntartott rendőrség.
A december 1-ejei feloszlatás jogellenességének megállapítása érdekében a gyülekezési törvény alapján legkésőbb december 16-ig keresetet fogunk benyújtani. Az ebben a perben születendő jogerős ítéletig kérni fogjuk Kocsis Imre másodfokra, a Fővárosi Bíróságra került szabálysértési ügyének felfüggesztését. A jog eszközével megint sikerült viszszaverni az alapvető emberi jogok és alkotmányos alapjogok elleni, nyilvánvalóan a hatalom által motivált rendőri fellépést, nem először, de vélelmezhetően sajnos nem utoljára.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd
Európa jogi szakjogász
Iroda: H-1095 Budapest, Gabona u. 10. II. em. 1.
Tel: (36-1) 216-3088, Tel/fax: (36-1) 216-2261, mobil: (36) 20-916-5230
E-mail: drgaudi@drgaudi.hu
http:// www.drgaudi.hu

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>