Újraéledt rendőrállami idők- a jog eszközével visszavert támadás a magyar zászló ellen

 

Újraéledt rendőrállami idők- a jog eszközével visszavert támadás a magyar zászló ellen

- sajtócikk
(Megjelent: 2003. október 15-én az Új Idők c. kéthetilapban)
A csepeli Kvassay-hídnál 2003. október 2-án reggel néhány békés magyar állampolgár találkozott, hogy együtt sétáljanak a Medgyessy-kormány által halálra ítélt csepeli kórházhoz. Ez a polgárok milliói által tanúsítottakéhoz hasonló jellegű, jogszabályt nem sértő cselekmény első perctől kezdve a rendőrség felfokozott érdeklődését váltotta ki. Folyamatos rendőri zaklatást követően végül 10 személy vettek őrizetbe és állítottak gyorsított eljárással a Csepeli Bíróság elé 2003. október 3-án.

A 10 személyből 5 személy védelmét Grespik László ügyvéd kollégám, 4 személy védelmét pedig jómagam láttam el. Az általam képviselt védencek között volt Kőszegi M. László operatőr és Kiss Judit segédoperatőr, akik az interneten elérhető (www. hungariatv.hu) Hungária Televízió forgatócsoportjaként voltak a helyszínen és a sajtótörvény szerinti védelem alá tartozó tudósítói munkát végeztek. Annak ellenére, hogy egyértelműen és többször igazolták sajtómunkásként magukat, a személyesen intézkedő Hamar Károly alezredes ellentmondást nem tűrően őket is előállította, majd őrizetbe vétette őket.

Az eljárás alá vontakkal szemben a szabálysértési törvény 142. § (1) c. pontja szerinti szabálysértés elkövetése miatt elzárás kiszabását kérték a rendőrség képviselői:
” Aki közterületen, nyilvános helyen vagy sportrendezvényen rendzavarás esetén a hatóság vagy az eljáró hivatalos személy intézkedésével szemben engedetlenséget tanúsít, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.”
Az elzárás maximális időtartama 60 nap lehetett volna.

A védői munkát már az esemény napjának estéjén elkezdtük. Én azonnal a csepeli rendőrkapitányságra mentem, Grespik Lászlóval telefonon folyamatosan tartottam a kapcsolatot. A csepeli rendőrkapitányságon megdöbbentő hangulataláfestő elemként, az időutazás jeleként a kapitányság aulájában egy egész falat betöltő műremek fogadott: a “Minden hatalom a dolgozó népé” felirat alatt egy kb. 1 méter átmérőjű, vörös csillagos Kádár címer, alatta pedig az Országgyűlés épülete tetején a az elmaradhatatlan vörös csillaggal, a fő alakok pedig büszke traktorosok – egyszerre két tiltott önkényuralmi jelkép a közrend védelmét ellátni hivatott rendőri szerv épületében – információim szerint a művet a 2002-es választások előtt kb. fél évvel tárták fel ismét a “közönség” számára.

Az általam képviselt eljárás alá vontak kihallgatásánál jelen voltam, és ezzel sikerült megakadályozni azt, hogy a reggel kilenc órakor előállított, addigra már teljesen elfásult, kiéhezett és összezavart védencek a teljesen indokolatlanul csak az este kilenc körül kezdődő és kb. éjfélig tartó kihallgatások során önmagukra vagy társaikra esetlegesen félreérthető vallomást tegyenek. A tárgyaláson egyértelműen kiderült, hogy a védőválasztás lehetőségére néhányuk esetében előzetesen fel sem hívták a figyelmüket, illetve akinek fel is hívták a figyelmet, a vallomások egy kivételével védő nélkül kezdődtek meg.

A Hungária TV lefoglalt kameráját és az eseményeket végig rögzítő videofelvételt határozott követelésem nyomán kiadták részemre, amelyet másnap hajnalban megtekinthettem. Ebből azonnal egyértelművé vált, hogy az egész ügy egy elhibázott, alaptalan, megfélelmítést célzó eljárás, amely az első pillanatától kezdve jogellenes volt. Nyilvánvaló, hogy “operatív” módon ráálltak az érintettek egy részére, akik kétségkívül nem minősülnek a jelenlegi rezsim szimpatizánsainak, többükkel szemben már korábban is felléptek a tavalyi hídlezárásos események kapcsán.

Számunkra az volt a feladat, hogy bizonyítsuk a valóságot: nem volt a helyszínen rendzavarás, továbbá nem volt olyan hatósági intézkedés, amelynek bárki ellenszegült volna.

Ennek kérdéseinkkel, szembesítési indítványainkkal és minden más eljárási eszközzel igyekeztünk eleget tenni Grespik Lászlóval, ez pedig sikerült is, egymás munkáját mindenben támogatva.

Kiütéses 10:0-ás győzelmet értünk el, az eljárást megszüntető végzés szerint egyik eljárás alá vont esetében sem volt megállapítható a kihívóan közösségellenes magatartás és a hatósági intézkedésnek való ellenszegülés.

A rendőr tanúk elképesztő módon, szolgaian ismételgették a meglehetősen betanítás ízű mondatokat arról, hogy az eljárás alá vontak szerintük demonstráltak, akadályozták a járdáról a főút és az akkortájt lényegében üres AGIP kút forgalmát, majd pedig kétszeri felszólítás ellenére sem távoztak a helyszínről. Arra a kérdésre miért tekintették demonstrációnak békés polgárok két-három fős csoportjainak járdán történő sétáját, többségében úgy nyilatkoztak, hogy az egységes öltözet, a magyar zászló használata, illetve az ügy összes egyéb körülménye keltette bennük ezt a képzetet. Erre felállíttattuk az eljárás alá vont tíz személyt, akik tarka öltözete hangos nevetést váltott ki a jelenlevő lelkes mintegy 40 fős hallgatóságból az állítás eleven cáfolataként.

Az egyik intézkedő rendőrnő egyenesen megmondta, hogy a reggeli eligazításkor közölték velük, hogy nekik fel kell lépniük egy csoport ellen, akik a Kvassay-híd lezárására készülnek, így miután a hidat békén hagyva megjelentek védenceink a híd csepeli oldalán a sziget belseje felé tartva, a felajzott rendőrök annak ellenére, hogy az eljárás alá vontak még egy ellenséges pillantást sem vetettek a hídra bevetésre lendültek. Mindez a kádári rendőrállami idők reflexeit idézi, nyilvánvaló, hogy az utasítás igen magasról jött. Az intézkedést elrettentő üzenetnek szánták mindazokkal szemben, akik számára nem kívánatos az ország szekerének iránya.

A tárgyalás végére hagytam csattanóként a videofelvételt, amely elemi erővel cáfolta a rendőrség állásponját és szerintem eldöntötte az ügyet. A rendőrség képviselője azzal az érvvel tiltakozott a levetítés ellen, hogy a felvétel elfogult (sic!), mivel azt az egyik eljárás alá vont rögzítette. A mindvégig elfogulatlanul, korrekten és szakmai szabályokat betartva működő bírót, dr. Pitz Tibort azonban ezt az abszurd és komolytalan álláspont nem zavarta meg (a valóság, amelyet a kamera rögzít egy és oszthatatlan) és természetesen engedélyezte a döntő bizonyíték lejátszását.

Ebből minden kiderült és a felvétel mindenkit – köztük a bírót is – letaglózott. Ténylegesen arról volt szó, hogy tíznél alig többen egymástól leszakadva, a járdán a szabályokat betartva sétáltak a csepeli Weiss Manfréd Kórház felé, hogy ott tájékozódjanak a kórház tervezett bezárás miatt kialakult helyzetől. Egyiküknél a pár perccel korábban éppen a rendőri átvizsgálás miatt kibontatott rudas magyar zászló volt a vállán átvetve. Ez a jelenség elég volt ahhoz, hogy őket néhány száz méteren belül többször igazoltassák, majd mindezt be nem jelentett demonstrációnak tekintsék és távozásra szólítsák fel őket, amelynek ők szerettek volna eleget tenni. Ebben éppen az útjukat gyűrűszerűen elálló rendőrök és Hamar Károly alezredes akadályozta meg őket azzal, hogy visszahívta őket, a zászló bevonását követelte tőlük, majd miután az egyikük közölte, hogy egy nemzeti jelképpel a kezükben szerintük lehet békésen sétálni a járdán, ezért Sárközi Gyulát megbilincselve, a többieket pedig erőteljes kézrátétellel bependerítették a rendőrségi rabomobilba.

A felvétel megdöbbentő erővel cáfolta az intézkedő rendőrök azon állítását, hogy azért alkalmaztak bilincset Sárközi Gyulával szemben, mert támadólag lépett fel. Ezzel szemben jól látható, hogy a zászló bevonására irányuló jogellenes és elfogadhatatlan felszólításra adott válasz váltott ki minden ok nélkül azonnali bilincselést, szó sem volt semmilyen támadási veszélyről.

Figyelemre méltó, hogy a Büntető Törvénykönyv 269/A §-a az alábbiak szerint szól:
269/A. § Aki nagy nyilvánosság előtt a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját vagy címerét sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ el, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

A zászló durva kitépése a tartó kézből és annak “véres rongyként” történő behajítása a rendőrségi szállítóautóba megítélésem szerint ilyen nagy nyilvánosság előtti (az esemény a csepeli gyorsforgalmi út pesti oldal felé tartó forgalmas részén zajlott) lealacsonyító egyéb cselekménynek minősülhet a nemzeti lobogóval szemben. A kádári “igazságszolgáltatás” a vörös zászlóval szembeni, jellegében hasonló cselekményt már igen súlyos büntetéssel sújtott, ideje lenne komolyan venni a nemzeti jelképeink védelmét szolgáló büntetőjogi eszközöket.

Kőszegi M. László sajtótörténeti jelentőségű felvételei tökéletesen megörökítették, hogy miképpen fordul hozzá agresszívan az intézkedő rendőr, utasítja el a felmutatott sajtóigazolványt, majd pedig miután nem elégedett meg ezzel és László azon kijelentésével, hogy ő egy munkáját végző újságíró erőteljesen beparancsolja a rendőrségi szállítóautóba.

A személyesen intézkedő alezredes a tárgyaláson feltett kérdésemre, amely szerint tudta-e, hogy a sajtómunkát végző újságírót hivatása gyakorlása során a közérdekű bejelentést, illetőleg javaslatot tevő védelmére vonatkozó jogszabályokban meghatározott védelem illeti meg, azt válaszolta: most már tudja. No comment.

A közel 40 oldalas tárgyalási jegyzőkönyvből még számos megdöbbentő részlet mazsolázható ki. Többek között például az, hogy az egyik rendőr kérdésemre azt mondta, hogy ha a csoport a Medgyessy kormányt éltette volna, akkor velük együtt éljenez, majd a rendőri képviselők mentő beszólására úgy pontosította magát, hogy azt hallgatólag tudomásul vette volna. Ehhez sem kell kommentár.

Röviden ennyi a szakmai összefoglalása a lezajlott eseményeknek. Az ügy sajtót és emberi jogokat ért vonatkozásai miatt feltétlenül indokolt annak a nemzetközi sajtó és emberi jogi szervezetekhez való kijuttatása (Freedom House, Amnesty International, Journalists sans
frontier, stb.), illetve hazai közvélemény figyelmének felhívása. A Hír Tv korrekten beszámolt az esetről, de a sajtó többsége láthatóan agyonhallgatja ezt a kirívó rendőri jogsértést és fiaskót.

Ez a jogellenes intézkedés alapjaiban támadta az alkotmány által biztosított demokratikus alapjogokat, elrettentőnek szánt hatása szerencsére a helyes bírói döntés miatt nem érvényesülhetett. A Hungária Televízió forgatócsoportját ért jogsértő intézkedés az alkotmány 61. § (2) bekezdése által biztosított és védett sajtószabadságot sértette. A sajtótörvény egyértelműen rögzíti, hogy a sajtó feladata – a hírközlés más eszközeivel összhangban – a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás, továbbá azt, hogy az újságíró hivatása gyakorlása során a tényeket, eseményeket, a maguk teljességében köteles ismertetni. A forgatócsoportot ezen munka során vonták intézkedés alá, sárba tiporva az alkotmányban és sajtótörvényben védett sajtószabadságot.
A lezajlott események egyúttal tökéletesen bemutatják a jelenlegi magyar közállapotokat, és önmagukért beszélve minősítik a jelenlegi kormány működését, illetve igazolják a Kereszténydemokrata Internacionálé idén nyáron hazánkkal kapcsolatos állásfoglalásának helyességét. Érdemes átgondolni, hogy ha mindez az előző négy évben mondjuk a TV2 tudósítóját éri, akkor milyen gőzhengert indított volna be az akkori ellenzék és médiacsatlósai.
Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény 5. cikkét súlyosan megsértette az összes eljárás alá vont személy őrizetbe vétele. A szabadsághoz és biztonsághoz való jogot garantáló 5 cikk szerint ugyanis mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra. Szabadságától senkit sem lehet megfosztani, kivéve egyes konkrét eseteket és a törvényben meghatározott eljárás útján. Mivel az ügyben a szabálysértési felelősségét senkinek nem állapították meg, ezért egyik kivételes eset sem áll fenn. Az 5.5 cikk szerint mindenkinek, aki az 5. cikk rendelkezéseinek megsértésével végrehajtott letartóztatás vagy őrizetbe vétel áldozata, joga van kártalanításra.
Az eljárás alá vontak kártalanítási igényeit mind belföldön, mind Strasbourgban érvényesíteni fogjuk. Az eset tanulságait pedig mindenkinek le kell vonnia, különösen a rendőrségnek és a rendőrséget irányító kormányzatnak.

 

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd
Európa jogi szakjogász
Iroda: H-1095 Budapest, Gabona u. 10. II. em. 1.
Tel: (36-1) 216-3088, Tel/fax: (36-1) 216-2261, mobil: (36) 20-916-5230
E-mail: drgaudi@drgaudi.hu
http:// www.drgaudi.hu

Dr. Gaudi-Nagy Tamás
ügyvéd, európai jogi szakjogász

 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>