Az Európai Unióhoz – egy aggályos módon lebonyolított népszavazást követően és sajnálatos módon optimálisnak nem mondható feltételekkel – történt csatlakozás következtében a magyar polgárokra és a gazdaság szereplőire is alkalmazandó bonyolult, és az élet számos területén életbe lépett európai jogi normarendszer magas szintű megismerése és alkalmazása kulcsfontosságú minden jogász számára, hiszen csak ezen tudás birtokában adhatók az uniós tagsággal bíró Magyarország polgárai és vállalkozásai számára olyan tanácsok, amelyek az új helyzetben megfelelő válaszokat képesek nyújtani a jogkeresők számára.
A csatlakozás után számos új jogi lehetőség kínálkozik, azonban egyúttal sok olyan új típusú kötelezettség is megjelenik, amely alapjaiban változtatja meg az életviszonyok egyes dimenzióit. A Európai Unió joganyagának (acquis communautaire), a luxemburgi székhelyű Európai Bíróság gyakorlatának ismerete, továbbá a hazai polgári peres eljárás során az ún. előzetes döntéshozatali eljárás szakszerű igénybevétele óriási előnyt jelent minden jogkereső számára, hiszen az uniós jogszabályokra és az Európai Bíróság kiemelkedő jelentőségű döntvényeire adott esetben sikerrel lehet hivatkozni a magyar bíróságok és hatóságok előtt akár a magyar jogszabályokkal szemben is.
Az Európai Unió jogtörténete számos olyan esetet tud felmutatni, amikor a tagállam jogkereső polgára vagy szervezete a saját államának jogszabályaival szemben eredményesen érvelt a tagállam bírósága előtt és ezzel olyan igényt tudott érvényesíteni ez európai jogi normák alapján, amelyet a nemzeti jogszabályok nem tettek volna lehetővé.
Ilyen típusú eset Jean – Marc Bosman, a híres belga labdarúgó ügye, akinek a belga csapatából (RFC Liege) egy francia klubba (USL Dunkerque) való átigazolása azért hiúsult meg, mert az akkori szabályok szerint egy játékos (függetlenül attól, hogy lejárt – e a szerződése vagy nem) csak akkor válthatott egyesületet, ha arról mindkét részes klub megegyezett és a vevő kifizette a futballista kialkudott átigazolási díját, továbbá a francia nemzeti szabályok szerint az ő igazolásával és rendszeres szerepeltetésével a klub túllépte volna az idegenlégiósokra megadott keretszámot. Mivel Bosman klubja csillagászati mértékű (kb. 800.000 USD) átigazolási díjat követelt, amit a francia egyesület nem volt hajlandó megfizetni, ezért az RFC Liege nem adta hozzájárulását az átigazoláshoz. Bosman szerint az érte követelt összeg túlzottan magas volt, ez pedig őt korlátozta a szabad munkavállalás jogában. Ezt követően pedig hiába próbált Bosman különböző francia egyesületekhez igazolni, próbálkozásai eredménytelenek maradtak. Bosman az egyesülete és a Belga Labdarugó -szövetség ellen benyújtott keresetében többek között azt kérte megállapítani, hogy az átigazolásra, valamint az állampolgársági kikötésre vonatkozó szabályok rá nézve nem alkalmazhatók, jelentős összegű kártérítést kért, illetve kezdeményezte az Európai Bíróság előzetes döntéshozatalát az ügyben. A belga bíróságok hosszú küzdelem után helyt adtak keresetének és megállapították, hogy Bosmant átigazolási díj nélkül leigazolhatja a francia egyesület.
Az Európai Bíróság az előzetes döntéshozatali eljárásban az alábbi kérdésekre kellett választ adjon:
“Az 1957. március 25-i Római Szerződés 48., 85. és 86. cikkeit úgy kell-e értelmezni, hogy azok megtiltják, hogy -a futballklubok játékosuk szerződésének lejártát követően a játékost átigazoló új klubtól pénzösszeget követeljenek; -a nemzeti és nemzetközi sportegyesületek, illetve -szövetségek olyan rendelkezéseket határozhassanak meg szabályzataikban, amelyek az általuk szervezett versenyek tekintetében korlátozzák az Európai Közösségből származó, külföldi játékosok játéklehetőségeit?” A kérdést előterjesztő belga bíróság álláspontja szerint súlyos és egybevágó feltételezések engednek arra következtetni, hogy a részére biztosított szabad státusz ellenére Bosman azon európai klubok bojkottjának áldozata lett, amelyek őt alkalmazhatták volna. Az Európai Bíróság 1995 december 15-én meghozott ítéletében (EuGH RS C-415/93, Slg 1995, I-4921, http://curia.europa.eu/arrets/TRA-DOC-HU-ARRET-C-0415-1993-200406769-05N00.html) megállapította, hogy a labdarúgó profi játékosok a Közösség területén belül az EK-szerződés értelmében ugyanolyan munkavállalók mint bárki más, ezért a munkahely szabad megválasztásának abban lefektetett joga nemcsak a hatósági intézkedésekre, hanem egyéb olyan előirásokra is vonatkozik, amelyek a munka kollektív szabályozásával összefüggésben születtek.
Az ítélet kimondta, hogy az EK Szerződés 48. cikkével ellentétes a sportegyesületek által meghatározott olyan szabályok alkalmazása, amelyek szerint a valamely tagállam állampolgárságával rendelkező hivatásos labdarúgó-játékost a klubjával kötött szerződésének lejártával csak akkor foglalkoztathatja egy másik tagállamban lévő klub, ha ez utóbbi az eredeti klub részére átigazolási díjat, nevelési vagy képzési költségtérítést fizet. Másrészt pedig az EK Szerződés 48. cikkével az is ellentétes, hogy a sportegyesületek olyan szabályokat alkalmaznak, amelyek szerint az e sportegyesületek által szervezett mérkőzéseken a futballklubok csak korlátozott számban állíthatnak pályára egy másik tagállam állampolgárságával rendelkező játékosokat. A döntés következménye az lett tehát, hogy a lejárt szerződésű focistáért az egyesülete már nem kérhet átigazolási díjat, ha a játékosnak sikerül megállapodnia egy másik klubbal, akkor ingyen elmehet oda. A kvóta pedig úgy változott meg, hogy uniós állampolgárból bármennyi szerepelhet egy csapatban és csak a nem EU tagállami állampolgárokra maradt fent egyfajta limit. Ezen ítélet által alakult ki az európai labdarúgásban és sportban a mai napig Bosman – szabálynak hívott gyakorlat.
A Bosman – szabály hatása hamar jelentkezett és jelentős változásokat indított el az európai sportpiacon, hiszen a játékosok könnyebben (és főképp olcsóbban) igazolhatóvá váltak, azonban ez sajnálatos módon ahhoz vezetett, hogy számos tagállamban a kiemelt látvány-csapatsportokban, különösen a labdarúgás terén a nemzeti bajnokságok nemzeti jellege erőteljesen háttérbe szorult, fenyegetést jelentve a nemzetek alkotmányos identitására, indokolttá téve nemzeti érdekű önvédő szabályozásokat elsődleges a sport nemzeti identitás meghatározó, alkotmányos szintű védelmére alapozottan.A per kezdete után 9 évvel Bosmannak végül 780.000 Euro kártérítést ítéltek meg a belga bíróságok karrierjének idő előtti befejezéséért. Így tehát ezek a számos tagállamban addig létező korlátok 35 év után egy jogkereső polgár által kezdeményezett eljárás alapján omlottak le.
Jelenlegi és jövendő ügyfeleim érdekeinek EU jogi ismeretek kamatoztatásával történő képviselete érdekében az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Továbbképző Intézete által szervezett Európa jogi szakjogász képzés négy féléves vizsgáinak sikeres abszolválását ,a 2001. november 20-án sikeresen letett államvizsgát és eredményes szakdolgozat védést követően megszereztem az Európa jogi szakjogász minősítést.
Az Európai Unió jogrendszeréről és a csatlakozásról a www.eu.lap.hu és a www.eucsatlakozas.lap.hu