A vélemény kockázatai
- interjú -
Egzisztenciális gondok fenyegetik a politikai másként gondolkodókat
Megjelent a Magyar Nemzet 2005. február 28-i számában (4. oldal)
Ragaszkodnia kellene a Fidesznek ahhoz, hogy a jövő évi parlamenti választásokra már egy új, jogállami követelményeket valóban kielégítő választási törvény hatálya alatt kerüljön sor – véli a törvénymódosítási koncepció kidolgozását ígérő Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumának tagja, Gaudi-Nagy Tamás. A közvetlen jogi védelmet nyújtó emberi jogi szervezet a már meglevő, hasonló célú szervezetet, a Szabadság Kis Körét nem riválisnak, hanem együttműködő partnernek tekinti.
– Az önök egyesülete 2004 augusztusában alakult, és azóta igen aktív közéleti szerepléssel hívta fel magára a figyelmet, gyakran szerepel az ellenzéki médiában. Miért volt szükség a a Szabadság Kis Köre mellett még egy emberi jogvédő szervezetre az ellenzéki oldalon?
– Nem folytatunk politikai tevékenységet, és ezért nem is vagyunk ellenzéki szervezet. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány a nemzeti értékek védelmét tekinti legfontosabb feladatának. Így tevékenységünk java része az ezzel összefüggésben hátrányt szenvedők érdekeinek jogi képviseletére vonatkozik. Ami a polgári köri mozgalom keretei közt nagyon hasznosan működő Szabadság Kis Körét illeti, azt tudom mondani: a két szervezet tevékenysége kiegészíti egymást, nem mint konkurenseinkre, hanem mint együttműködő partnerre tekintünk. Ők hasonló területen dolgoznak, de a mienktől részben eltérő módszerrel. Időszakos, átfogó emberi jogi jelentéseikkel a magyar és nemzetközi közvélemény tájékoztatására törekednek. A mi célunk viszont inkább a direkt jogvédelem, vagyis közvetlen segítség mindazoknak, akik a magyar nemzeti értékek képviselete miatt hátrányt szenvednek. Liberális jogvédő szervezetek, mint az évi százmillió forint feletti támogatást élvező Helsinki Bizottság, ügyei között hiába keresnénk olyat, amely a magyarság sorskérdéseire koncentrálók problémáival foglalkozna, bár egyes alapértékek védelme mentén el tudjuk képzelni velük az együttműködést. A Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezet például – akárcsak mi – elítélte a rendőrség tüntetésekkel kapcsolatos önkényes gyakorlatát, sőt nemrég Lamperth Mónika lemondását is követelte. Legutóbb a Zengőt védő civilek jogvédelmének megszervezése ügyében kerestek meg minket.
– A több millió életet követelő szudáni vagy ruandai vérengzéssel foglalkozó nemzetközi jogvédő szervezetek, mint az Amnesty International, az Európa Tanács vagy a Human Rights Watch hazai megfigyelőinek ingerküszöbét nem érik el a külföldről jelentéktelennek tetsző itteni ügyek.
– Ezt használja ki a magyar belügyi kormányzat, amikor gátlás nélkül csempészi vissza a puha diktatúra módszereit. Olyan alattomos módszerek ezek, amelyek rejtett voltuk miatt nehezen tárhatók a széles közvélemény elé, valójában az egyes embert igen súlyosan érintik, és sokszor egész életére drámai következményekkel járnak. A 2002. évi parlamenti választások után először az új hatalom elleni utcai tiltakozások nyomán elkövetett rendőrségi túlkapások ellen kellett fellépnünk. Sikerrel védtük a Lelkiismeret ’88 Csoport egyik vezetőjét, akit ötször vetettek alá – sikertelenül – a törvényesség határát enyhén szólva is súroló rendőrségi eljárásnak. Hasonló eredményeket könyvelhettünk el a 2003. december 1-jei Gesztenyés-kerti tüntetés és a Gyurcsány-villa előtt tervezett demonstráció jogellenes betiltása, valamint a népszavazás után tapasztalt kormányzati manipulációk kapcsán. De eredményesen működtünk közre Lovas István és más újságírók sajtó- és személyiségi pereiben is. Nemrégen pedig Zacsek Gyulának harcoltunk ki az 1997-es Metész-tüntetést követő meghurcolása miatt igen komoly összegű kártérítést.
– A Tilos Rádió előtti tüntetés óta kevesebb az utcai megmozdulás. Úgy tűnik, ellenzéki oldalon rájöttek: ilyenkor mindig akad egy provokátor, aki – a baloldali média közreműködésével – a kormányoldal javára alakíthatja az eseményeket.
– Ez így van. Azért vannak még közterületi ügyeink, ha nem is kapcsolódnak tüntetésekhez. A hatalom tovább nyomul, hogy kiszorítsa a nemzeti értékeket bátran vállaló embereket a közterületekről. Legutóbb Vácott a „csontkemény” baloldali polgármester tagadta meg a már évek óta működő, nemzeti kegytárgyakat és a magyarság sorskérdéseivel foglalkozó könyveket árusító bolt területhasználati engedélyének meghosszabbítását. A városkép védelmére és az érintett utcarész átalakítására hivatkozó döntéshozók szemét az bezzeg nem zavarja, hogy a Vác központjában üzemelő – egyébként kulturált megjelenésű – könyvpavilon szomszédságában az utcára kipakoló bugyi- és ruhaárusító boltok kínálják portékájukat. Mi természetesen fellebbezést adtunk be a területfelhasználási engedélyt megtagadó hatósági határozat ellen, és élére álltunk a lakossági tiltakozásnak is. A magyar nemzeti kultúrát védjük a Képes Krónika ügyével kapcsolatban is. Ezt a páratlan kulturális emléket közkincsnek tartjuk, amit ezért bárki egyformán felhasználhat. Így a magyar történelem elhallgatott fejezeteinek közismertté tételére felesküdött, és a művet hasonmás formában – Pap Gábor és Szántai Lajos tanulmányaival együtt – kiadó közhasznú szervezetet, a Nemzeti Kincseinkért Egyesületet is. A Képes Krónika vagyonkezelője, az Országos Széchényi Könyvtár azonban ezt meg kívánja akadályozni, és gyakorlatilag szerzői jogi alapon lép fel. Feljelentést tett, utóbb pedig több tízmilliós kártérítési pert indított a kiadó ellen. Szerintünk téved a könyvtár, amikor úgy tartja, rajta kívül senki más semmilyen formában nem jelenítheti meg a könyvet, és ezért akadályozza a megjelentetést. Ez a csata azonban még nem dőlt el.
– A kádári „puha diktatúra” legkedveltebb hatalomgyakorló eszköze az egzisztenciális félelemkeltés, s legfontosabb terepe a munkahely volt.
– Az utóbbi időben egyre gyakrabban jelentkeznek nálunk minisztériumi tisztségviselők, bírák, pedagógusok, akik a Nemzeti Jogvédő Szolgálatnál keresnek védelmet, mert elvesztették munkahelyüket, kettétört karrierjük. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének éléről Szász Károly, a Magyar Energia Hivataléról Kaderják Péter,
a Központi Statisztikai Hivataléról Mellár Ferenc leváltása csak a jéghegy csúcsa volt. A vezetők menesztését, aminek elsősorban
a nagypolitikában volt jelentősége, mindenütt követte az önálló véleményt hangoztató emberek eltávolítása a közhivatalok középvezetői és beosztotti posztjairól is. Ezeknek az embereknek most komoly egzisztenciális gondokkal kell szembenézniük azért, mert másként gondolkodnak a politikáról, mint a kormányzó elit.
– Kell-e fizetni a szolgáltatásaikért?
– Ha a kuratóriumunk az ügyet támogatandónak ítéli, akkor nem. Sajnos, anyagi forrásaink szűkösek. Nem kis részben annak köszönhetően, hogy a puha diktatúra feltámasztói mindent megtesznek, hogy az őket bírálni merészelők egzisztenciálisan is lehetetlen helyzetbe kerüljenek. Így nemcsak mi magunk nem kapunk elég pénzt, hanem azok sem, akik segíthetnének bennünket. Másfelől egy ilyen szervezet csak akkor tud működni, ha azok a tehetősebb polgárok, akik hasonlóképp gondolkodnak, kifejezik szolidaritásukat a méltánytalanul hátrányt szenvedők mellett. Egyáltalán nem mindegy, hogy a jogállam alapvető normái érvényesülnek-e vagy sem. Többek között ezért dolgoznak szakértőink gőzerővel a választási törvény módosításán. Szeretnénk, ha az a munkaanyag, amely gondozásunkban előkészítés alatt áll, 2006 márciusára, amikor lejár a jelenlegi választási törvény külföldön szavazókra vonatkozó részének hatálya, készen álljon.
– Ön szerint milyen lényeges változtatásokra van szükség?
– Mind a választásokat lebonyolító szervezeti rendszer, mind az ellenőrzés átfogó reformra szorul. Ezt nem csak mi mondjuk, hanem – már évek óta – az Országos Választási Bizottság is, azonban javaslataikat eddig nem vették figyelembe. A kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás első tanulságait levonva egyelőre csak néhány gócpontot tudok megjelölni. Problémák vannak a 24 órás jogorvoslati idővel és a bizonyítási rendszerrel. Nem megfelelő a választási szervek szervezeti felépítésének rendszere és egymáshoz való viszonya. A felettes szerv nem nézheti meg például a választási dokumentációt, és nem ellenőrizheti a szavazólapokat. A törvény nem tartalmaz érdemi garanciákat és szankciókat a választás tisztaságát veszélyeztető cselekmények ellen. Szerintem a jelenlegi szabályozással nem szabad nekimenni a jövő évi választásoknak.
Loppert Csaba